Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 83 Még nagyobb sikerünk volt a cigányszerepekben. Egy napon cigányok ütöttek tábort a házunk közelében, és jövendőmondó cigányasszonyok a gyermekeikkel veszélyeztették az egész környék házait. Erre az estére vártuk az unokanővérünket, a késői vonattal kellett megérkeznie. Szerelmes volt a szomszédunkba, és ezért egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy sorsát illetően jövendöltessen magának. Elhatároztuk tehát, hogy megtáfáljuk. A nővéreim mellé újonnan alkalmazott nevelőnő, aki kitűnően értett a jövendöléshez, én és még egy fiu, a szobalány fia, mi hárman cigányoknak öltöztünk és festettük magunkat, és a vonat megérkezésének időpontjában nekiindultunk az állomásra vezető útnak. Útközben hajszálpontosan megmagyaráztam a társnőmnek, mit jövendöljön az unokanővéremnek. Amikor az unokanővérem** kocsija velünk egy vonalba ért, átfordultunk és utána szaladtunk, közben pedig cigányzsargonnak tünő szavakat kiáltoztunk. A fiatal lény megijedt és megparancsolta a kccsisnfak, csapjon a lovak közé és hajtson a legerősebb vágtában. Mi - ahogy a bátyámmal előre megbeszéltük - megálltunk a ház kapujában. Nemsokára az egész házbeli társaság kíséretében megjelent a kerítésnél a fiatal lány, teljes izgalomban, és megkezdődött a jövendölés. A hatás még nagyobb volt, mint ahogy vártuk. És én megint büszke voltam rám hogy bebizonyítottuk a helyes mérték iránti érzékünket. Hogy illusztráljam, milyen görbe vonate ir le szakember vezetése nélkül a műkedvelő színész munkája, a következőkben