Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 78 szállt. Majd a bolondulásig mámorositott ez a szinház-szag, a színészek és kulisszák szaga, és amikor a kocsi ment keresztül, csaknem kiestem belőle. Amikor végre hazaérkeztem és megláttam a sok vendég száméra teritett asztalokat, az evőeszközt és porcellánt, a cukrászdákból érkezett küldöncöket, a szorgos sürgést-forgást é3 az összes többi előkészületeket az estére, olyan szívdobogást kaptam, hogy közel voltam az ájuláshoz és gyorsan le kellett ülnöm, nehogy elvágódjam. Nagysietve kaptunk valamit enni, és leültünk az egyik porcelánnal és evőeszközzel telirakott asztal mellé! Mennyire szerettem az ilyen étkezéseket az ünnepi előkészület sietsége közben! Ezekben a pillanatokban szinte testileg érzi az ember a közeledő nagy, fontos és örömteli eseményt. A színházépületben még bolondabb összevisszaság uralkodott. Nővéreim, káx barátnőikkel és néhány fiatalemberrel a jelmezeket válogatták, szétosztották az egyes öltözőkbe és ruhafogasokra aggatták őket. A fodrászok szakáilakat készítettek és arcfestékeket, parókákat igazitottak-fésültek, újra hullámositottak. Egy fiu - mindenki csak Jásának szólította - currant egyik öltözőből a másikba. Útjaink ezen az estén találkoztak, hogy aztán soha többé ne váljanak el egymástól. Jakob Ivanovics Gremiszlavszkijnak fontos szerep jutott a színháznál. Tehetségét olyan magasra fejlesztette, hogy Európa és Amerika csodálta művészetét. Mint apa, fivér, házitanító ültek le az egyes közreműködők Jasa tükre elé. És egészen má emberek hagyták el a maszkirozóasztait. Egyesek idősebbek