Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 73 % a szomszédunk, egy fiatal német nagykereskedő iránt. A házunkban erre fel csak németül beszéltek és sok külföldi fordult meg nálunk. Lelkesedtek a lovaglásért, a lóversenyért- ügetésért és minden más, lehetséges sportért is. Mi, fiatalemberek, arra törekedtünk, hogy európaiasan öltözve járjunk, és aki csak tehette, barkót növesztett és a legújabb divat szerint fésülte a haját. Ekkor azonban az egyik bátyám beleszeretett egy egyszerű orosz kereskedő lányába. A kereskedő lazán összefogott inget hordott, meg hosszúszárú orosz csizmát, és az egész ház hangsúlyozottan egyszerű lett. A szamovár le sem került az asztalról. Mindenki teázott és bszgón járt templomba, ünnepi istentiszteleteket rendeztek, a legjobb templomi énekkarokat látták vendégül és mi magunk is misét énekeltünk. Ebbenx az időben szeretett a harmadik nővérem egy biciklistába; és mindannyian gyapjuzoknit huztunk, meg rövid nadrágot, mindenki kerékpárt kapott és először három, majd két keréken bicikliztünk. A negyedik nővéraa a kellő időben egy opareénekesbe szeretett, é3 az egész ház énekelni ezdett. Gyakran fordultak meg vendégként ismert operaénekesek, mint Szobinov, Szekar-Rosanszkij, Olenyin - a házunkban, különösen a vidéki birtokunkon. Énekeltek szobában és erdőben, nappal románcokat, éjjel szerenádokat. Énekeltek csónakban és énekeltek az uszodában. Mindennap délután öt órakor, vacsora előtt ott találkoztak az énekesek- Felsorakoztak a fürdőház tetején és quartettet intonáltak. A befejező hang előtt fejest ugrottak a vizbe. Az volt a győztes, aki a vizből felmerülve elsőként énekelte el a befejező hangot. Ki tudja, talán az is befolyással volt rám, mint szinészre, hogy az egész ház állandó metamorfózison ment át és folytor