Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 55 tizenhárom éves voltam, a harmadik osztályba történő felvételi vizsgára küldtek. Hogy a jóisten az előttem álló vizsga letételéhez bölcseséggel áldjon meg, dajkám Szent Antal sarával teli zacskót akasztott a nyakamba; anyám és lánytestvéreim kis szentképeket adtak velem. Mégis, a harmadik osztály helyett az elsőbe vettek fel, oda is csak protekcióval és közbenjárásra. Az Írásbeli vizsga közben, önkívületemben az egyik mellemen lévő gombot rángattam-cibált«m? a gomb végülis kilyukasztotta a Szent Antal sarával ellátott zacskót, tartalma szertefolyt. Hazatértem után megszidtak: Égimeszelő és első osztályos tanuló! - majd, hogy lemossák rólam Szent Antal saját, bedugtak a fürdőkádba, amelynek vizét könnyeim is duzzasztották. Csaknem olyan magas voltam akkor már, mint most. Osztálytársaim mind kisebbek voltak nálam, alig, hogy a dereka

m

ig értek, és egészen természetes volt, hogy mindenkinek a figyelme, aki az osztályba lépett, először rám esett. Akár az igazgató jött, akár a Kurátor, biztos, hogy engem hivtak fel. Akárhogy is igyekeztem, hogy kisebbé tegyem magam, nem tehettem mást, mint hogy meggörbítettem a hátamat. Éppen abban az időben kerültem gimnáziumba, akiikor rendkívül nagy gondot kezdtek fordítani a klasszikus műveltség elsajátítására. A klasszikus program végrehajtására Oroszországba hozott, mindenfajta nemzetiségű külföldiek migukalkotta uj rend-