Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 35 ­minden eltűnt, A füzetek és könyvek szélére vázoltuk fel rende­zési terveinket. Bizonyítsa be valaki is, hogy az terv volt, na pedig geometriai alakzat, ok operát és balettot adtunk elő, jobban mondva részleteket belőlük, '.indig a tipikusan katasztrdfólis jeleneteket részesítettük előnyben; a Kalózok ból például azt a részt, ahol a tenger napközben nyugodt, éjszaka aztán hullámzik ás tajtékzik, a hajó elsüllyed, felvillan a világítótorony vakitó f~nye, mentés van, joldkelte, ima és napfelkelte. Vagy 5 például a Don Jüan ból azt a jelenetet, amikor megjelenik a parancsnok szobra és Do® Juan a pokolba száll alá, közben a megnyíló föld tüzet okád /ezt a hatást hintőporral értük el/, a ház összeomlik, a színpad pedig tűzbe és füstbeburkolt pokollá változik. Ez a díszlett többször lett a lán­gok martaléka és ujjal kellett pótolnunk. Eóbert és Bertra m volt a cime annak a balettnek, ámenben két tolvaj, aki éjszaka megszökik a börtönből, ab akaifeon keresztül sorra látogatja a polgárokat. Erre az előadásra minden jegy elkelt, tekintet nélkül az árára. Sokan azért jöttek, hogy ösztönözzenek bennünket, mások azonban a saját szórakozásukra is. Rendíthet etlen tisztelőnk, az öreg könyvelő egyfoly­tában dicsérte és ajánlotta színházunkat. Mindig magával hozta az egész családját, sőt, rokonokat és ismerősöket is. Most aztán nem ke i lett a pénztárnál mellékfoglalatoesógról goddoskodnunk. Teli volt a kezünk munkával: mert ha a pénztárral sok dolog akadt, a kulisszák mögött még sokkal több. Ezért a x pénztárt csak közvet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom