Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

"Ma nam kapsz ebédet!" jelentette ki apám, imm r szigorúbban. "De nem engedlek Vera nénihez!" mondtam én, csaknem a kétségbeesés határán, apán hangsúlyával. "Gondold meg, Kosztya mit teszel!" kiáltotta apa öo az asztalra dobta az újságot. A bennem fellobbanó igen rossz érzés arra birt, hogy a szalvétát ugyancsak az asztalra dobjam és teli torokkal üvöltsemt "De nem engedlek Vera nénihez!" Ha mindjárt a végsőkig viszem - igy gondoltam magamban -, hamarabb végetér. Apám nehezet sóhajtott, reszketett az ajka, de rögtön uj erőt vett magán és kisietett a szobából. Közben szörnyű mondatot vetett oda nekem: "Te - nem vagy a fiam!" Ott maradtam hát, mint győztes. De abban a pillanatban lehullott rólam minden esztelenség. "Papa ne haragudj, nem teszem többet!" bömböltem utána, s'lr'i könnyekben törve ki. ö azonban már messze járt és nem hallotta megbánásomat. rág ma is érzem az akkori gyermek önkívületének minden fokát és a visszaemlékezésnél újra elfog az egész