Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 7 - És mikor mondjam el? - Ha majd kérni fogott rá. - Remök. - És most kérem a.leveleket. Ön map fogja érteni, > hat évig takarékoskodtam, hogy eljöhessek Párisba. Másodszor már aligha fogok eljöhetni, tehát nincs vesztegetni való Időm. • Besiettem az irószobába, megirtam a két-három levelet, a melyeket kért tőlem. A mikor átadtam őket, kezet akartam csókolni npki, de ő.megölelt s jobbról és balról megcsókolta az arcomat. - Nero mondtam, hogy tekintsen engem egy lipcsei , vagy heidlbergi diáknak? - Mondta. - Német szokás szerint, vagy kézszorítás, vagy ölelés, - Inkább ölelés...Tehát holnap délben találkozunk. > - Igen. Ée hol. - Itt nálam. - Hány órakor? - Hatkor. - Helyes. Ha késem néhány percet, nem szabad neheztelnie . - Herr fogok neheztelni , de azért szabad less megköszönnöm, ha előbb jön valamivel. - Hem, mert ha. korábban jövök, az csakis az én hasznom. Tehát holnapi Lefelé lebegett a lépcsőn 0 alulról még egyszer visszafordult ós bucsut intett. A dolgozószoba ajtajában Theodore úrral találkoztam, a kí felém hunyorgatott ós az ajka széles mosolyra nyilt. - Tetszik látni, nagyságos ur, mégsem vagyok olyan' ostoba, a milyennek gondol. - Nem,- de sokkal bolondabb vagy, mint hittem. Nagyot nézett, mialatt behúztam magam mögött az