Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 47 Az emberek ceak Franciaországban társalognakj másutt szónokolnak és szenteekednek, ábrándoznak és unatkoznak. De a hol egy francia van, magával hozza a társalgást, hogy ne mondjam a felvillanyozó erőt. Egy olasz az én helyemben énekelt volna, egy angol vivott, egy német aludt és egy orosz kártyázott volna. Mi éjfél után két óráig társalogtunk. Hogy miről? A széltől is meg lehet kérdezni, honnan fujt az este és nem tudja megmondani. Amikor kettőt ütött a fallóra, azt hittük, az óra jár rosszul, mint az ón Delphine Girardin nevü barátnőmnek az órás kalpja' ff cimü drámájában. Biztosság okáért megnéztük a zsebóránkat ós amit V.Károly sohasem tudott.elérni: óráink pontosan egyeztek azzal, amit a falióra mutatott. Le kellett, feküdnünk e ez az éj már a válás éjszakója volt. Bécsi barátnőnk elkísért bennünket a pályaudvarra. Be is szállt velünk s az utolsó pillanatban ugrott ki, a mikor a mozdony már megindult. - Kedves asszony. Hogy hívják? - kérdeztem Lillától. - Én nem tudom. - Én azt hittem, hogy testi-lelki jó barátnők,- és még csak ismerőse sem. Hát mije volt? - Istenem, az a mi a legerősebb dolog a világon: egy rokonszenves emberi lélek. 10. Megint egyedül voltunk, de rögtön hozzá kell tennem, hogy elutazásunk óta együttlétünk sokkal közelebb hozott bennünket egymáshoz. Berniem a ezor

eines hajlam a legmélyebb és legtisztább barátsággá változott, barátnőmben a leányos tartózkodás határtalan bizalommá. Olyan, érzés kötött össze bennünket, mely a szerelmes párok és a szerető testvérek ér-