Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 45 Nyolc nappal később Girgentiben voltam s háromnapi szárazföldi utazás után megérk9ztem Palermóba, hogy a négy nemzetről elnevezett fogadóba mehessek. Marie éppen próbán volt a szinházban. Egy hónapi boldogságot igért nekem a hajón, de megpótolta a felével. Hat hét után mégis válni kellett. Ma- 1 rie nem ment el a hajómról, mig csak fel nem szedték a horgonyt. Pedig aznap este énekelnie kellett. Csodálatosan szép éjszaka volt, de csak reggel felé tudtam elaludni. Magamban azt gondoltam: ő is rám gondol. Két óra tájban a kapitány fölkelt s közölte velem, hogy a, kikötőből egyenest felénk tart és jelt is adott. Kirohantam a kajütből azzal a. gondolattal, hogy a hajó bizonyosan levelet hoz Mariétól. MÓg annál is többet hozott, magát Mariét. Hajnalban megtudta, hogy szélcsend állott be e még látni a speronárót; a kikötőbe sietett, hajóst bérelt, azután tengerre szállott, hogy nekem még egy utolsó istenhozzádot mondhasson. A nap ének és tánc között folyt le. Marie énekelt a matrózoknak és azok táncoltak. Hajóját megríkatta hideg sülttel és borral, a mit kiosztatott a két hajó legénysége között. Éjjel a hajót a speronáréhoz kapcsolták. Fölkelt a nap, s most már az igazi elválás következett. Megindult a szól és vitte az ő hajóját vissza - ós véglegesen. sohasem láttam őt viszont. Htltársnőimhez fordultam. Rám néztek, mosolyogtak és nagyot sóhajtottak. - Ez a történet - mondottam nekik. Ne kérjenek ehhez hasonlót. Az ember csák egyszer él át ilyet az élet-