Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

Szinte ellenszenvet éreztem, a mikor az a két friss ajak s az a két fehér gyöngysor szürcsölni kezdte az utálatos italt. Elmentem sétálni, hogy látnom ne kelljen. A Rajna partját környező nagy hegyek sötétkék kontúrjait nézegettem, a melyek ogy helyütt összeborulnak s ott van a festői hatású, szép Loreley-szoroa. Addig nézegettem a hegyeket, mig eszembe nem jutott, hogy most már kilhatta a kávéját. Mi kor visszatértem, utítársnőmet nagy beszélgetésben találtam egy hiiezonhár om-huszonnógy évesnek látszó kedves, nyúlánk, szőke nővel. Rögtön láttam rajtuk, hogy rólam beszélnek, sőt a.zt is sejtettem, hogy milyen kapcsolatban. A szép bécsi asszony - mert az volt - látta, amint Lillával beszálltunk & hajóba s megkérdezte tőle, hogy milyen viszonyban állunk,mi egymással. ütitársnőm megmondta neki, az igazat, hogy egyszerű barátság van köztünk, és semmi egyéb, a mit a másik természetesen nem hkart, elhinni. Lilla bemutatott a szép asszonynak, mint az ő francia barátját, & szép asszonyt, nekem, mint. a francia irodalom tisztelőjét. A bécsi ró ugy beszélt franciául, mint egy párisi. Rem Írhatom ide a nevét, mert nem akarom zavarba hozni, de meg vagyok győződve-arról, hogy ha ő vele utazom négy nap ée négy éjjel s ő mutat be valakinek mint barátját, a ki semmi egyéb,- nem mondott volna igazat. Közben a nap magasabbra emelkedett az égen. - Iioya tette a napernyőmet? - kérdezte Lilla. - Bátetten az útitáskámra lenn a szalonban. Feláll tarn. 13.11a a kezét nyújtotta azzal a bájjal, a hegy valamikor Mademoiselle Marstól lehetett csak látni.