Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 22 te tőlem halkan, - Valami olyat - a mit annak Idején Hamburgban ját-* szőtt. Félig szomorú, félig mosolygó szemmel nézett rám, Aztán eljátszott egy gyönyörű ovverturst. - Maria! Marie! - mmdottam nokl ,> koryod boldog. • De mi nem a boldogságát akarjuk Hani . - Azt akarja, hogy meghasadjön a szivem, mint Antóniáé? - Isten őrizz! inkább megnémulnék, nemhogy ilyet kivánjak. De nem is engedném, hogy meghajoljon a szive. Ráten-• ném a kezemet. - Hízelgői - mondotta és elkezdett játszani. Egy éra hosszat játszott. Hihetőtlennek tűnt fel. hogy fából ós elefántcsontból Ilyen hangok törhessenek elő. A Zongora szenvedett, sóhajtott, panaszkodott ée sikoltozott. Fölkelt a hangszertől a fájdalmasan mondta: - Magában nincs ' könyörül et- Nem látja, hogy megöl? Bulyovszkynára néztem. Sápadt volt, reszketett, majdnem elalélt. A két üő megölelte egynáht s ér elvittem Bvlyovszkynót. jobban féltettem ezt a gyenge idegzetű teremtést, mint az erőteljes Marie Pleyelt. Már lonn jártunk rz utóén, a mikor megkérdeztem tőié, akar-e még valamit Brüsszelben látni? -íáit láthatnák még?: e csodálaton asszony után? - Akkor hát mit OH:' né Íjunk

0 - Én megyek fr o abc. Éő ön? - Én pedig megyek Önnel. Egy negyedórával később a wmtnél voltunk 3 elindultunk a fürdők ós a ezárenesojátékok városéba, 0, hová három esztendei. brüsszeli t^x-tózkedá-sor: alátt nor óhajtottam betenni a lábamai:.