Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 19 ­És a lelkes magynr no intett egy "bérkocsisnak, Ez rögtön fölismert engem ip éo lázae gyorsasággal nyitotta > ki a kocsi ajtaját. Útközben Fulyovszkyné nem győzött eléggé csodál­kozni * népszerűségemen. Pirieb at tiz járókele közül legalább öten szoktak üdvözölni, vidéken Is, n.irt ismerőst köszöntenek t az emberek,- de itt külföldön voltunk s tíz közül a bérkocsiét­is beleszámítva "egrlrbb r;,Hc ilyen eryolcslu iemerőeö' akadt. Beültünk a kcoeibb. Madame Pleyel nagyon mesezo la­kott, künn a Sebaerbeck nevezetű külvárosban s igy utitársnőm­nek bőven volt ideje, hegy megtudjon tőlc-m egyetmást a nagy énekesnőről. Huszonöt éve lehetett, hogy megismerkedtem Madame Pleyel-lel. Egy napon bejelentették nálam. Akkor még férje ne­vét viselte, a melyet csak » kereskedelmi világban ismertei:. Fiatal, nyúlánk, f ok&tsszemü, feháríogu, barnahajú asszonyt láttam magam előtt, akinek arckifejezése pillanatról­pillanatra változott. Kétségem . o. lőhetett \z iránt, hogy mű­vésznő az, aki előttem áll. Ha nem volt is még az, de az akart, lenni; küzkö­dött magával, hogy színésznő, l-.gyen-e, vagy zongoraművésznő s azért jött hozzám, hogy tőlem kérjen tanácsot. Én akkor éppen Ke an" cimü darabomon dolgoztam nagy ft buzgósággal. Fölvettem Íróasztalomról a kéziratot 3 felolvas­tam belőle Kaan és Danby•Anna jelenetét, & mely nagyon talált az ő helyzetéhez. Madame Pl eye1 ugyanis nem volt szabad s ahhoz, hogy színpadra léphessen, el kellett voire válnia férjétől, széttépnie azokat a kötelékeket, a melyek saját társaságához fűzték. Én lebeszéltem őt a színpadról r- olmondtam neki, mit Írtak a rómaiak feleségük sírkövére. Fent. és otthon ült. pár éven át semmit sem b-Idottsn róla. Aztán egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom