Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 11 - És ma együtt ebédelünk? - Jaj, 6Z mégis lehetetlen. Ma együtt kell ebédelnem bécsi ismerőseimmel. - Akkor hát csak a vasútnál látjuk egymást? - Talán még el tudok jönni napközben, hogy kezet szorítsak önnel. - Jöjjön. Kezdtem hozzászokni a gondolathoz, hogy egy kedves, jó pajtásra leltem a tafota és selyem alatt, ahol csak egy szép asszonyt kerestem. Kezet szeritottunk és Lilla elment. Másnap reggel ezt a pár sort kaptam tőle. - Lehetetlenség, hogy ma fölkeressem. Viaskodnom kell a szabónoimroel és divatárusnőimmel. Annyi a podgyászom, homy Pesten egy ruhatárt tudnék megtölteni velük. Sl sem tudom képzelni, hogyan hoztam volna mindent rendbe, ha most reggel kellene utaznom. Jó é.it. Lilla. A Jó éjt" erősen alá volt húzva, a mit én meglehetős gúnyosnak éreztem. - Jó éjt! - mondottam magamban, nem tudhatjuk, mi következik utána. Este, félórával koráiban érkeztem a pályaudvarra. Nem tudom, lesz-e valaha alkalmam meghálálni a vasúti hivatalnokoknak a figyelmet, a melyben részesítettek, a mikor megpillantottak a folyósón, a melynek ajtaja fölött nagy betűkkel ezek a diktátori szavak olvashatók! A közönségnek, tilos a bemenet. Fölkerestem, az áilomásfőnoköt s közöltem vele & kívánságomat. Elnevette magát. - Nem, nem! - mondottam neki.