Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 2 hebehurgya. Az ostobaságot rögtön észreveszi az ember, a hebehurgyaságot rendszerint igen későn. Theodore, hála Istennek Csak ostoba, de meggondolt. Egy vagy két váratlan vendéget mindig el tudtam látni az asztalomnál, ha nem kaptak is mindig jó ebédet. Ha egy nap nagyon jó volt az ebéd - már Theodore ur izlése szerint - ozt mindig közölte azokkal a jóbarátaimmal vagy ismerőseimmel, a kik kegybon állottak nála. A kikkel nem állt nagyon bizalmas lábon, vagy a kik imponáltak neki, azokhoz igy szólt: - Dumas ur azt mondta ma reggel, hogy már régóta nem látta uraságodat s hogy igazán eljöhetne ma ebédre. ás az illető .abban a hiszmben,-hogy magelőzi óhajtásomat, eljött hozzám ás nálam maradt ebédre. A kikkel bizalmasabb viszonyban.volt, vagy a kiket nem tisztelt eléggé, azoknak csak ennyit mondott: Ma jó ebéd » van nálunk, jöjjön el,- ás saetleg gyöngéden oldalba lökte őket. Az ilyen meghívásra rendesen eljött valamelyik barátom, a kinek esze ágában sem volt, hegy meglátogasson ós szintén nálam maradt ebédre. Fölvettem a házi kabátot s átmentem a szalonba. Ott egy bájos, fiatal, sudár termetű, kékszemű,geeztenyehaju hölgy várt rám, akinek villogó fehér volt a fogsora. Nyakig bezárt, szürke tafotaruhát viselt, keleti szinü és szabású sksrölt és nagyon izlésec kalapot, a melyet Párisban aligha méltányolnának, pedig csúnya vagy idős nőknek sem áll rosszul. Az ismeretlen hölgy átadott egy levelet, a melynek a cimzóse elárulta szegény Saphir kezeirását. Olvashatatlan szarkalábak voltak. Zsebembe gyömöszöltem a levelet. - El sem olvassa? - kérdezte a hölgy, nagyon érezhetően idegenszerű kiejtéssel. - Fölöelagos volna. Denerem az iré3t, viszont számomra sokkal nagyobb élvezet lesz, ha az ön bájos ajkairól