Az istenek nem segítenek; Q 5986

- 26 Péter: Egyenesen a tárgyra térsz. Tekintet nélkül a többiekre.. Valószínű itt van a kutya eltemetve. Pál: A kutyákat hagyd ki. Még csak látni se birom őkef. Péter: Ez az érzés, ha jól tudom, kölcsönös. Pál: Ne.

Idegesits. Pihent, idegekre van szükségem a holnaphoz, Péter: /] eIentőségte

Ijesen/ Д máshoz Is. Pál: Hát ez meg mit akar jelenteni? Péter: Ma -azt hiszem,- nem fogsz tudni kellő módon kikapcsolódni. Ma mindketten egyenesen a tárgyra térünk. Még valamit meg kell tárgya I nun к. Pá!: Minden el van készítve. És már mindent megbeszéltünk. Péter: Még semmit sem beszéltünk meg\ Pál: /izgatottan/ Hát ez meg mi a szösz akar lenni? Mit beszélsz rébuszokban? /fenn a lépcsőkön megjelenik Prometheusz, aki leülj és hallgatózik/... Hát gyerünk, ki vele! Péter: Még nem. Majd, ha mindenki nyugovóra tért. Azt hiszem, egy kissé elhúzódik a tereferénk. Pál: Megkergü ítél? Mït fecsegsz itt össze-vissza? Mînd a kettőnkevár a vackunk. KI kell magunkat becsületesen aludnunk. Péter: Kialusszuk magunkat. De előbb meg kell egyeznünk. Pál: Ml a nyavalyában? Nézd csak barátom... Péter: /félbeszakítja/: "Barátom"? Testvérek vagyunk, ez ellen az ember mit sem tehet. De barátok nem voltunk soha. Ezt csak mellesleg. Hogy világos legyen a dolog. Pál: Hát nézd csak ... /gúnyosan/... "bátyíkám". Nincs már veled semmi megtárgyalni és semmi megegyezni valóm. Megvacsorázom és aludni térek. Péter: /igyekszik nyugodt maradn

Î./ Megvacsorázunk és ... /megnézi karóráját/., huszonegy óra tizenötkor várlak itt téged. A ml mesterségünkben Jó pontosnak lenni. Szóval várlak. Pá I : Nimród vagy és tudnod kell, hogy az ember sokszor blába vár a lesen. 4 } Péter: Ne félj. Én nem szoktam hiába várni. Ismerem a zörgést. Csak egy a baj, hogy majd nem nagy vadra, hanem duvadra várok. /Pál meglepetten .és meghökkenve figyel fel ezekre a részére elég uj hangnemre és mintha valamit latolgatni kezdene; közben/ függöny.