Napoleon húgocskája; Q 5985

- 16 Letizia Mondja, kedvesem, az a Fréron... Madelaine / hévvel/. Azért asszonyom a tábornok urat is nagyon szerette. Nagyon meggyászolta Őt is. nskuszöm, aranyszivü asszony! Oh, Fréron га*, - nekem is megszakadt volna a szivem... Tábornok ur is nagyon keaveite azt az aranyos jó fiút, kék szeme mély, mint a tenger... Olyan belevaló, szép fiu volt! Letizia Ás már шеgnyugodott,szegénykém? u&de

laine Kissé nyugtalanul viseli a gyászt. Már alig várja, hogy véget érjen a gyászév. Letizia Mondja csak, gyermekem, a szobrász is jár ide? Madelaine Oh, az olasz mester roppant kedves, с зэк kicsit idős. Roppant élénk, udvarias, roppant meggyőzően tud beszélni. Jó asszonyom is szivesen elszövegel vele. Am lia elmegy, fintorokat vá^g utána, elbiggyeszti a száját, hát 3Zóval kiraókázza. Letizia Igen, erről ráismerek. Nem tud magára vigyázni. TulkÖzvetlen, semmi pajzsot nem tart maga elé. Az udvariasság peuig pajzs, ő azonban ezt nem akarja megérteni, bizony viselkedni... is ami a szivén, az a nyelvén. Lgészen ismeretlen emberek előtt is kitárja a szivét. így nem lehet élni a mai világban. Kinevetik, becsapják, utána csodálkozik, miért csinálták ezt vele? Made

laine Jaj, és ha dühöng! Földhöz csapkodja a drága vázákat, ezer darabra tépi szét csipke ruháját... Letizia Le is folytassa. Ismerem, a lányom. A

1em változik ez meg soha. Gyermek marad örökké. Soha nem nő fel. Talán jó is. Napoleon / mosolyogva jön/. Jó reggelt! Bocsánat, hogy kecves társalgásukat zavarom. Made laine / rajongva/. Oh, konzulpolgártárs!