Napoleon húgocskája; Q 5985

<r 1

0 . Cj amit akar. Azt szeret, akit akar. Lírám mindenki vigyáz, к konzul, az anyám, a rendőrfőnök. Jaj, be utálatos, hogy soha sem lehetek egyedül, binden szavamat visszamondják. Rémes igy élni! aj Ugye? :n azonban fütyülök a világra. Én nem fogom be ^szám. Milyen kár, hogy maga nem férfi! Miért, édes asszonyom? Agyoncsókolnám. Nagyon primcsi nő maga, drágám! Talán nem sze ret csókolózni? Én nagykőn. Imádok csókolni meg minden! Mi jó van íaég ezen kivül a világon? A háború? Ez a gyász már az ide geimre megy. Jó, valaki meghal. Örökké úgysem élhetünk, igaz? ieghalt, pász. Lehet, hogy föltámadunk. Kérdés azonban, folytathat juk-e majd ott, ahol abbahagytuk? Ha igen, nincs semmi baj. Félek, Julie, hogy csak ezen a vacak földön Csókolhatjuk ki ragunkat igazán meg minden. Higgye el, jól kell bánnunk a picurka életünkkel, édes testünkkel, mert ha egyszer a bogarak bennünk fickándoznak, vége mindennek! És minek is gyötörnénk magunkat? Aki meghalt, annak úgyis mindegy, milyenek vagyunk. Mit számit annak az erényem? ,&ga nem szenved, hogy gyászol? Ée csak gyászol? Gyászol, és semmi? Tábornokné,ugye, szép szó? És én hogy utálom! Inkább egy élő tizedest, mint egy halott tábornokot! Én nem vagyok cinikus, higgye el, én annyit sirtam, hogy a Szajna vize kitelne belőle, de iáit segit az rajtam? Szegény uram nem kel föl a sirból és nem ioondjaj kicsikém, nincs kedved? Persze hogy van, de mennyire! Ö