Szilánk; Q 5984

- 32 Dr. BOROS : Éva ... "udod, néha arra gondolok, vájjon volt-e jogom magamhoz kötni ? Kapott-e tőlem a házasaágunk előtt elég lehetőséget arra, hogy tisztába jöjjön önmagával ? Igen, talán türelmetlen voltam, siettem. Tudtam, mit jelentett számára az az ember, akitől a háború elszakította. Dr, MARTIN î Eleget várt hiába, aztán jöttél te ... szomorú időszak volt, a gyász után. Neked is nagy szükséged volt rá, Dr, BOROS t így van, Sándor, Csak éppen akkor még nem tudtam annyira, mint most, hogy az életben mindenért fizetni kell. Sokszor ugy érzem, ezt a számlát még nem nyújtották be nekem. Még nem, Dr. MARTIN / szünet / s De mi juttatta ezt most eszedbe ? Dr. BOROS / hirtelen / : Ha most, egyszerre, hirtelen, az az ember, a régi, az első ... megjelenne és visszakövetelné őt ?! Dr. MARTIN : ügy beszélsz, mintha elraboltad volna. Dr. BOROS / nem akarja meghallani / : Ha Éva maga is akarná ? Dr. MARTIN í Te Péter, mi történt veled ? Miféle kényszerképzetek ezek ? Kísértetekkel harcoltál éveken át, most újra kezded ? Dr. BOROS / végre leteszi a felvételeket az asztalára, megsimítja homlokát / Î Igen, kísértetjárás ... De felelj Sándor, te mit tennél ? Dr. MARTIN : Én ? Semmit, jobban mondva : valamit ! Hogy mit ? Nem értek az egészből semmit. De ha kérded : minden erőmmel harcolnék ellene. Ha valaki annyiba