A rebellis; Q 5983
- 69 Lumpe: /fokozva./ Semmelweis?! A csudaba is! lein: /mintegy magának, de Brau/.hoz is./ it akarhat itt ez a rebellis? /А ket docenshez./ Uraim, a viszontlátásra! Lumpé : Alazátoe szolgája, ud v • ri tar ac s os uz* ! Xipf1t Mély tiszteletem, méltóságos ura ш! Luaipe: /az előszoba felé indul./ Zipfl: Talán inkább erre menjünk kolléga ur. /А h&tso ajtóra mutat./ Ha meg méltóztatik engedni, méltóságos uram. Klein: Arra? Miért arra? Zipfl /gesztus/ Klein: /gúnyosan/ rte« . Csak menjenek. /Megvető pillantással kiseri a hétrét görnyedten, hajlongva távozókat, majd Braunhoz fordul./ Szóljon ki annak a rebellisnek, várjon! Most vizitet tartok. Braun: /fölényesen, feunhejazóan szói ki Semmelweisnak./ Tessék várni! Az udvari tanacsos ur a.ost neu er ra. Vizitet tartunk. öermelweis: /emelt hangon kezdi./ Fonója meg a professzor urnák... /leejti a hangot/... maja megvárom a vizit veget. /Keserűen./ Ráérek. Klein: /arcén Genmelwets hant,ja szerint először ijedelem, majd megnyugvás, végei káröröm tükröződik. Ilikor Braun behúzza az ajtót, indul a hátsó kijárat fele./ Menjünk, kérem! Eliz: /közben bedugja fejet a váró felöli ajtonyiiason. Gyorsan be. Kikukucskál в másik ajtón a tavozo Klein utan. visszaszol Semme 1 w e i srrnk. / Tiszta a levegő. Tessék! Isten hozta nálunk, asszisztens ur! Semmelweis: /barátságosan szőrit kezet Liizzei./ Nem tudom, Kiizkem, ugy lehet az ördög vezereit ide, neki tartoztam ezzel az úttal. Fliz: Jaj, ne beszeljen mar ilyen csúnyákat! Be nelveis: Hatha meg kizuditanám, ami itt beiül kavarog.
