A rebellis; Q 5983
- o4 НАШ/,PIK F'-LVONAG El s о kép Történik : lbí?0 szeptember haviban, delelott. Lzi n: Klein professzor, udvari tanacsos szobaja a klinikán. Egyik ajtaja baloldalt az elósaobaöa nyilik, a n-.asik, a fenéken, a klinikai osztályra. Zipfl és lumpé cocér.sek mintha közvetlenül a fu ,göny felhördülte előtt érkeztek volna, már éppen üdvözöltek Braun aszszisztenst. Lumpé: Latom, ön jol van« örülök neki. milyen kedvében van az udvari tanacsos их'? Braun: Azt sosem 1 ehe ti tudni, Lumpé docens ur. Lumpé: Amióta udvari Sanacsos lett es beíolyása la nagyobb mint. valaha is volt, aat hinné az ember... Braun: le.,nap madarat lehetett volna fogatni voie. Me „kapta Kiwisch von Ro Iters и professzor cikket. Olvasta« az ux^ak? Lurcpe: Hogyne...hogy ne. Braun: Anélkül nem is ajánlanám, ho у az udvari tanacsos ur omeltósága elé mereazkedjenek. Zipfl: E'esz rendes cikk. Bx-aum Rendes?.. «Klasszikus !.. .Lét ja, Zipfl docens ur, igy keli kive ezni valakit simán és szellemesen. Lumpé: Na, azért mi is me teltu* a magunkét az örvos-Egyesulet ülésén. Braun: Igen, Lumpe docens ur, de az udvari tanacsos ur nem volt elragadtatva felszólalásuktól. >ipflí Kiért ner szolt hozza ön is? Braun: /leKicsinylo 0esztu8j a továbbiakban meg jobban fölényeskedik./ Az udvari tanacsos ur többet várt önöktől, hiszen пек!
