A rebellis; Q 5983

- 49 Gemmelwsis ./r&góizmui csomoba u keze ökölbe szorul, a r i feherre préselődik a lényszerű hallgat&stól./ Fömadam: /Lej fölényesen/ Téveoett, doktor ur, második koponyatartás. Kussmaul: Akkor maga nem ert hoz '.a. F:z mar /a kiaujjaá mutatja/ itt van. Gemmelweis: Г. incíjart meglátjuk, Kinek van igaza, /feltűri kabát ja Ujját./ Klein: Majd én, asszisztens ur, ha megengedi. /Indul, túlmegy a mosdütalon} öeß.melweia ijedten emeli fel kezét, ekkor Klein visszafordul és ke yesen bemártja kezét a tuIba• Gesztussal : Csak mert a maga bog ara e z a mosdás. Be a szuloszobnba./ ötendrich: /reszben kouth-hoz/ >z botrány. Ilyet még nem is hallottam. Amsterdamban ilyesmi elképzelhetetlen. Reuth: Londonban nem fogjak elhinni. Bábával ellenőriztetni orvost! ... Nem, ezt nem hiszik el. Kussmaul: /az izgatott kurziatákhoa/ Nyugalom, uraim, szot sem érdemei ez a... nem is tudom, minek mondjam. Döntsön a professzor ur ahogy akar, a többit bízzak ram. Nem, senki se keljen védelmemre. /Lemmelweishoz/ Ön a le kevésbé. /Végigméri fcmaaamot./ Mondja, aranyos, mi volt maga azelőtt? Főmadam: Ln nem vagyok a doktor urnák aranyos. Kussmaul: Jo, jó, azért ne legyen olyan izgatott, mint egy szakaesnó. /Elfordul tele, a tölciek kissé derűinek a mokan./ Koller: its ön, Braun kollega ur, ön hallgat? Braun: Hát miért beszéljek? Mit erek en azzal, ha a professzor eiien beszelek ? Koller: Hm... Ertem. Braun: Na latja. Különben is, ki nekem ez a Kussmaul? Koller: Na, na, roé iscsak Naegeie professzor volt asszisztense. Braun: Kz igen szép, de veit asszisztens nem sok vizet zavar.