A rebellis; Q 5983
Kitiii /ny ajuaan, baratsa.,oban./ А&ь ! «.. Kiwisch. von Uotterau, professzor uram, kedves kollégám, ez igazan kellemes meglepetés. Kiwisch: 'eszemről a szerencse , E;ort épp » ш önt keresem. Klein: /Braunhoz/ Сьак dol«ozzék, doktor ur szorgalmasan... nagyon szorgalmasan. /Pibocsító mozdulat,/ Braun: /alázatos hajion, posai el a szülőszobába,/ Klein: Tessék, tegye le felöltójet. Tudja, szobám mindi rendelkezésére áll. Kiwisch: Sajnos, ma délelőtt nincs idbr; , csak tisztelegni óhajtottam önnél. Tegnap délelőtt is kerestem... tun ja, a me, .beszclese ke t délutánonként folytatjuk Sei.meiweis asszisztens úrral, ön azonban olyankor sem szokott... szóval, иеш talalhato az intézetben, Klein: Van talan valami kivansága vagy panasza? Kiwisch: Ó nem... deho у. Igazán nom is tudok ele ,gé halas lenni, Semmelweis a le nagyobb figyelemmel és előzékeny sé iJf Jel all rendelkezésemre. Szinte hihetetlen, miiyen gyönyörű eredmenyt ert el a klórvizes mosakodassal... Klein: Hm... Kiwisch: Beavatott mindenbe; luttac Haller igazgató ur kimutatásait is, hogy tavaly, pontosabban negyvenhét május havától kezdve annyi asszony зет halt meg a láztól, mint azelőtt e„,y hónap alatt. Klein: Hm... a szamok...persze... Kiwisch: A műit hónapban, februárbon, háromszáz szülésre mindössze ket halaleset jutott; most, márciusban pedig, holott tizenharmadikat irunk, те, egyetlen lázas sincs. Hat ez kolosszális! Semmelweis-szal madarat lehetne fogatni, olyan boldog. Meg is értem. De, azt hiszem, önnek is nagy ко esett le a szivéről... Klein: Gondolja?
