A rebellis; Q 5983

- I.Та : típpea azért, én itthon Vagyok. II.Tag: uost mar én is ezt monihatom. Lzolga; /kinyitja az ajtó másik szárnyút is./ Méltóztassanak, professzor urak. T Tat II 'la /egyszerre lépdelnek lie az ülésterembe./ Mária: /be. Izgatottan siet Hebrahoz./ Bocsásson meg, kedves Hebra, hogy berontottam ide. Nem'látta Lemm<lweist? Hebra: En nem. /Lzolgahoz./ Nem jött meg Lemmel eis doktor ur? Szolgai Nem, eddig még nem érkezett meg. Maria: Istenem, hol lehet? К ejt, kell Őt taiainom. Hebra: Az Ég szerelmére, mi történt? Nem ismerek magára. Beszeljen kérem! Maria: Weg kell akadályoznunk mindenkeppen... Semmelweisnak nem szabad találkoznia Klein professzorral. Hebra: Nem értem. Mária: Nincs meg e, y oraja, hogy me kapta a magantanari kinevezeset. Hebra: De hisz az nagyszerű! Mária: 0 mar reggel megtudta, ho.y шз kikózbeeitik. Egész nap azt varta. Elszalasztottá ertem Markusovszkyt, aki -uondonbol hazatértében nala szállt meg. Hebra: Szóval, ? arkusovszky még nem utazott tovább Magyarországba. Mária: Semmelweis azt akarta, hogy együtt örüljünk vele. Csak iátta volna! Mókázott, nevetett, hiszen Ismeri, és ábrándozott, hogy most mar az egész világ

ob me jaeuti aa anyukat a láztól, mert katedraja lesz és hinni í о, лик neki... még sohasem láttam ilyen boldognak... Hebra: ma azután? Maria; Megjött a szolga a leveliül. Moly tisztelettel gratulálok, docens ur - igy köszöntötte, üearmelweis megrazta a kezét, megölelgette, me, veregette a hutát, csak mosoly ,ott es hullottak