A rebellis; Q 5983
- 94 Klein: Egyetlen szóval se»; kelt védelmemre, bljeneztette magét, Semmelweis: LnV ! Klein: Korai voit az az eljenzea. :egertette? Semmelweis: De Kérem, mintha bizony en... Klein: Kar a szóért. Mindenki felei maja önmagáért, ön is. Semmelweis: /keményen/ binden tettemért vállalom a felelősséget. Az eljenzés a hallgatók ugye, nem az enyém* Klein: Ezzel vegeztunk. fost pedig követelem, akadályozza meg Hebra ujabb cikkének megjelenését. Semmelweis: Nincs tudomásom i'oia. iz számomra is meglepetés. Klein: He!...Ugyan kérem. Nevetsèi es. Ki hiszi el ezt? Semmelweis» Ez a valósa;. Klein: Valóság ide va^y oda - mindegy! Nyilvánvaló, hogy ön a hatam mögött dolgozik. Bermelweis: /uj, békülékeny haaiot ut meg/ A helyzet sutasaga teszi. Professzor ur egyetlen szavával veget vethet neki. Kérem, nagyon kérem, olajon fel tlitu rendelkezés® alol. в amit eddig - aho^y* ön mondta - a ha ta mögött hoztam nyilvánossá га, haud hirdessem ezután nyiltan. Klein: Mindennek eljön a ma ,a ideje. Aedig velem kell együttműködnie• Semmelweis: Mi kifogása van professzor urnák a munkám ellen? Klein: Eh, ha у ja! >\asrol van ezó. Tiltakoznia keli velem együtt ilebra illetéktelen beavatkozna« ellen. Semmelweis: Tiltakoznom?...Nekem!! Klein: Böt, tovább megyek: me, kell tiltania, hogy irjon az intezet dolgairól. Be-melv.eis: bn sert mit sem til óh*tok meg. Ezt a legkevésbé. Klein: A ma ua felfedezéséről van szó, tehát joga van hozza. Semmel eis: Az ég szerelmére! - ezt nem kivanhatja tőlem, professzor ur. Klein: Hm... Visszautasítja аг egyuttmuköaest? !
