A rebellis; Q 5983
nem szól?... Kik ezek itt?... Ugye, doktorok?! Semmelweis: Ne féljen, kedves! Fiatalasszony: Nem akarok itt maradni... viert hozott ide? Engedjen! /Kiszabadítja karját Helen kezéből./ A kocsi tue itt van... Vissza akarok menni... ingedjen! Semmelweis: Nyugodjék meg! Úgysem tartjuk itt erőszakkal. De mi lesz, ha a kocsin lepik me b a fájások? Ki se it akkor magának? Fiatalasszony: Nem bánom... Majd aeg&egit az Isten... De itt meghalok... és én még nem akarok meghalni, hiszen alig éltem... Semmelweis: Fjnye» ejnye, hat nálunk sem hal me,., mindenki. Lelkész: /be a lépcsőház fi loi, előtte a ^ekrestyes égő lampavalj a csen, ettyu néma. Helén let erdei, Semmelweis es a bizottság tagjai illendően fejet hajtanak./ Fiatalasszony /ramered, keresztet vet, sikolyét ö level fojtja magaba, amig a Lelkész el nem tonik a folyoso torkában./ gyilkosok!... Gyilkosok!... Gyilkosok! /Неlenhez./ Vigyen innét!... Segítsen!... Vissza akarok... a kocsira... /Fifo, .ta к a fajasok, felsikolt, összehúzódva ereszkeiik le a padlóra./ Semmelweis: /a szülőszobából kirohanó ket Kurzistuhoz es Heienhez./ Gyorsan, yox^san, vigyétek! Nints veszteni valu időnk. /Udvari tanaceos felé meghajolva./ Bocsánat! /Ь1 a többiek után./' Udvari tanacsos /felizgatta a jelenet/ Hm!... /Egyre a szülőszoba ajtaját nézi s vele a két Tanacsos is./ Klein: /bosszúsan ma. yarázzodik./ Ostoba incidens... sajnos, többször is előfordul... s nincs ellene védekezés... A félelem elveszi az eszüket. Udvari tanacsos: Hm!... /Tekintete az ajtóra tapad, mintha nem is figyelne Kleinra./ Kit in: sa-.iszteaaen. helyett is bocs. na tot keli kérnem meltosa .od tol. Tapintatlan felszólalásival, tolakocío, modortalan viselkedésével bizonyara megsértette önöket.
