Kettéhasítva; Q 5979

- 2á ­Krisztina /Belop az ajtón/ bz rvusz. László Szervusz Krisstina Krisztina Hát te mit csinálsz? László Hát свак ugy javítgatok a nagyvilágba. Krisztina A faliórát, vagy a lelkiismeretedet? László Ugyan köriek, nincs ennek semmi képletes jelentősége. Krisztina Ez az óra négy éve áll... László Dt. Krisztina Mindegy. Há asságunk első évében romlott el. Hogy ne találnék kép­le les értelmet abban, hogy pont a mai napon veszed le először sé nézel bele a szerkezeibe. Ho y pont a mai napon vizságlod a rugókat ás próbálsz életet vorni belé. László Ejenye de különös ember lehetek. Krisztina Nem v igy különös ember, osak nem birtnd elviselni, hogy lassan minden megálljon ebben a szobában. Mert a lelki lamented mostaná­ban állt meg. Járjon hát legalább az öreg fali ra. László Iga», igaz. Mi rt ne, de én ettől függetlenül üres unalomb 1 szó­rakozom az órával. Krisztin Ejenye, ejnye, pedig nem régen ment 8l az а пб , и is unatkozol? özinpla torentés lehet... László /Kissé ingerülten/ Most ment el ez a né és m ris unatkozom, igy van. T6ny, áo ,y melletted ilyesmi sosem fordult elv. Neked sokkal színesebb egyéniséged van, mint annak a n sik nőnek,. Kris tina Láttam elmenni. Ha történetesen a lakás nem a tied volna, hanem az enyém, akkor most azt is megmerném kérdesnl, hogy nem sz gyeied e marad? Igy azonban nincs jogom hozzá. László /dallamos hangon/ Hogy пои saégyenlem e ma 0 m? Hát tényleg érde­kes a szituáció. Mivel a lakás az enyém, én vagyok a mindenható kényúr, a szigorú, de igazságos gondviselés, akitől stencségt ­rés volna megkérdezni, hogy szokta e szégyenleni magát. A lakást azrt vettem, hogy atyaisten legyek benne és Téged is csak a sors j tékszeránsk tekinthesselek. /Me; változott hangon/ Nem Krisztina!... n nagyon is szégyenlő» magom és az a véleményem hogy kiastilü gazember vagyok. Hogy kiábrándult lélektelen és cini­kus vagyfk a súlyos bin és elitélendő« Az itélet szempontjából kö­zömbös, hogy az rt lettem olyanná, mert értelmetlen célokért vesz­tettem el meg sem sz letett fiamat, és hogy Te magad is többre be­csülöd a túlhajszolt és bálványozott kísérletedet, mint kettőnk kö­zös életét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom