…és könnyűnek találtatott!!!; Q 5977

- 32 az életben mi már nem találkozunk. /Elrohan, becsapva az ajtót/. /Függöny/ 3. jelenet /Újra a tárgyalási terem és szereplői/ Elnök: Kovács János, mi a megjegyzése? Kovács: /Előre jön, teljesen megtörten/ Kérem, én évekig kutattam, nyomoztattam utána, nem tudtam megtalálni, n még ma is csak "t szeretem. Kérem, én igenis felelősnek érzem magam Anna sorsáért. Tudni akarom, hogy mi történt vele. Talán az a maguk gépe megmutatja. Mindent vállalok. Elnök: /Nézi a kezében lévő iratot/ Igen tudjuk, hogy kerestette, de ez nem tartozik ide. Maga csak azért felel, amit itt látott. A gépet nem kérdezzük. Mi nem akarjuk magát többel vádolni, de nem akarunk "mentést sem adni magának olyan vád alól, amivel saját magát vádolja. Lehet, hogy szépen hangzana most, hogy szegény Anna öngyilkos lett, vagy hogy leánykereskedők kezébe került és azok a legsötétebb Afrikába vitték. De ugyanilyen jól, de sokkal megnyugtatóbban hangzana, hogy egy dunamenti kisváros állatorvosának a felesége lett. De ezekért már maga ugy sem felelős.