Anyák; Q 5974

- 4 Az álmok hogyan elragadnak! Nem élek én már másként, csak mint bújó bogár. Meleg hajlék kell nekem, nyugodt,békességes napok. Minek vágyakoznék bolond kópzelődések utón? Nem esztelen gondolat,hogy fiatalságra gondolok? Nyugdij előtt állok! Es ez nem romantika. Ez olyan tény, amelyet ki lehet hagyni a bevésarálási jegyzékből, de az életem számbavételénél soha. /szünet/ Mily szigorú lettél önmagaóhoz,

nag mamap Ha unokád ezt hallaná? De ha még beszólni is hallana? egyed.1,önmagádban? Bolondnak gondolna. Bolond vagyok ón már csak az ő szemükben. Mit tudja szegénykém, hogy nekem egyedül kell mindent megbeszélnem, mert ezt szoktam meg. Kivel beszélgettem volna? Szegény jó Pista már régen magamra hagyott, huszonkét éve. És amikor elhagyótt,akkor is magam voltam, egyedüi maradtam azzal a kinnal,hogy ő már nincs többet, A világ szakadt rám. Egy szótx sem szólt,mikor átlépette oda, ahonnan nem jön tjbbó válasz, ugy ment el mellőlelm,mintha hiváák volna, engedelmesen dőlt a halálba, akár egy bárány a húsvéti lakoma előtt. Kihez szólhattam «àlna akkor ón? Lányom még olyan kicsiny volt,mint most az unokám. Neki mondtam volna el? Az ő nyakára zuditottam volna gondjaimat? Nem tehettem.