Levelek valakihez; Q 5972

- 44 Tanár bizalmasa

n? Tudom, Ezzel mind Így vagyunk. S látja» én magam egyezer azb éreztem, nem elég hinnem, tenni is kell, A kettő összetartozik, I. ápoló őszintén

; Hü, a nemjóját, és mit csinált? Tanár

: Beszélgetések, levelek. I. ápoló

: Értem. Szóval ez a helyzet. Tanár

: Ez, fee most magán a döntés sora. Amint ide betette a laBut, ьшт is bekerült az ügybe, és nem is bújhat ki. I. ápoló

: Hit dönthetek én itt? Tanár

: Hogy elvisz, vagy itthagy, X, ápol

ó: 1st már helyettem eldöntötték. Tanár

: Látja, ez a maguk hibája. Azt hiszik, más dönthet ma-uk helyett. Pedig az ember mindig maga dönt. Az a katona is maga fog dönteni, aki parancsot kap a gomb megnyomására. XI. ápoló

: Kissé sok a szöveg, nem gondolja, tata? Tudja mifélénk az a vélemény, hogy jobb a békesség. Igaz iv

iert az ember nem szívesen nyul a jó öreg kezeslábashoz, csak ha muszáj. Tanár

: Nagyon igaz. II, ápoló

: Na látja! Okos fiu maga. Akkor talán indulhatnánk Ts. Tanár

: Legalább még egy pohárkával, /önt.

/ Ki tudja, ihatok-e még ilyesmit. /Koccint velük, kiisggák

./ I. ápoló : Ka, készülődjöh. Tanár : így állánk? I-r ápol

ó: í em tehetek semmit. Taná

r: Mindent tehet. I, ápoló: felkiált

: Kell, hogy maga legyen a bolond! Tanár

: És ha nem? I» ápoló

: Kell, hogy magúnál legyen a difi, mert ha nem, akkor bajok vannak. Tanár

: Levizsgáztatok, emberek. I, ápoló

t Különbenis mért pont ón? Tanár

t Igaza van. Más is ezt kérdezné, és kérdezi. A gyereke imtől elbúcsúzhatom?