Levelek valakihez; Q 5972
- 41 tosabb. Nohát, legkésőbb a holnap reggeli viziten találkozunk. Csak rendesen viselkedni. /Indul./ Tanár t Várjon! várjon, ember, az ég szerelmére, most nem mehet ëlTïgy. Kö vest megyek, aoqov ugrom ki az abiákon, ha elmegy, várjon! Flu visszalé p» Aanár csendesen : Mondja, doki, ai ez? Piu : Nézze, papa, azt hiszem, itt nem kell magyarázni. Na, mennem kell* Tanár ü völ tve: Hogyhégy nem kell magyarázni? Brről nem volt x 8ZÔ. " Flu:Sajnos végig erről volt szó. /Rábeszélőe n;/ Rézzé, tanár urí Én itt kényszerhelyzetben vagyok, velem kár töltenie az idejét. ín már gég elfogadtam azt a véleményét, hogy vagy a tanár ur örült, vagy az emberiség, Ez nem egy szép mondat, ez súlyos valóság. /Súgva: / S nekem nincs jogom töprengeni azon, hoy végülie mely De "fél a bolond. Kincs jogom, érti? Nem is akarok töprengeni, mert magam is érdekelt vagyok. Egyébként pedig hiába irta azt a formilis nyilatkozatot. Csak ürügynek szánta, hogy a leple mögött nyugodtan lehessen bolond továbbra is. Tanár: >s a lelkiismerete tiszta? Fiu : Teljesen. A legjózanabb paraszti ésszel is látható, hogy ön beteg. Tanár : Nem szégyelli а pofáját? Fiút Dehogynem szégyellem. Na, viszontlátásra holnap a kórITeraaben. Majd ott elbeszélgetünk. Ne felejtsem el elintézni a különszobát! Csókolom! Taná r: Várj! Várj, édes fiam! Te nem lehetsz ilyen! Iiát nem ismersz? Képes volnál elevenen eltemettetni azt, akitől esókolommal köszönsz el? Holott tudod, tudod, te gyalázatos, hogy nem vagyok elmebeteg. /Kinn csengetés./ Piu: Na megjöttek. Beengedem őket. /Kimegy, vissza té r kót ápolóval ./ Piu tragikus hangon az ápo lókh oz: Hát emberek, itt volna az illető. Akkor ahogy megbe szeTEÍIkT I. ápoló : Igenis, doktor ur. Csomagoljon, papa. Fiu : Viszontlátóéra/ / 1 ./ » I. ápoló t Na, faterkém, indulhatunk? Tanár rémülten » Kicsodák maguk?
