A kuka; Q 5971

/IRÓ és Sl^MiáTíSS visszajönnek. Az IRÓ kezében az Irodalmi Lap legfrissebb száma, a SZEMETES az egyik napilapot olvassa./ IRÓ Lehozták /saját elbeszélésére céloz/ SZEMETES Még egy sem maradt fönn, IRÓ /ssodálkozva/ Micsoda? SZEMETES Még eddig mindegyik lejött az űrpilóta. IRÓ Ja, persze. Kit is osinálnának örökké odafönn? /д KISFIÚ és az ÚRVEZETŐ nevetnek valamin./ SZEMETES Ért a nyelvükön /Az ÚRVEZETŐ felé int fejével/. IRÓ Milyen nyelven ért? SZEMETES A gyerekek nyelvén, sajnos. Én nem értem, hogy egy iró embernek ilyen nehéz felfogása legyen. IRÓ Szakibácsi, ezt magának adom. Megkérhetném, hogy olvassa el? Holnap reggel majd kitárgyaljuk. /Átnyújtja az Irodalmi Lapot/ SZEMETES Mikor? IRÓ Holnap. SZEMETES Hü az anyját. Igen hosszura sikerült. Hem megy ám nekem az a betű olyan gyorsan. IIa olyan folyékony lenne, mint a sör ... talán. Holnapra? IRÓ Jó? Kevesebb sört előtte. Ha lehet. SZEMETES Az igen nagy áldozat. Megéri? IRÓ Hát? ÚRVEZETŐ /elküldi a gyereket/ Hiosak! Irodalmi matiné? író-olvasó találkozó? Milyen bájos. Idilli. így néz ki egy szocialista realista idill. Egy iró - iróoska - és egy szemetes, mint felépitmény, szilárd alapokra támaszkodva /a KUKÁra mutat/ vitatják, megbeszélik, beszélgetik, hogy s mint áramlanak az áramlatok, s hamár áramlanak, akkor hova is épitsük a gátat, hol duzaasszunk, hol apasszunk; ha fu a szél, hát merről fu és merre, és hamár fu, hogyan is fogjuk azt bé vitorlánkba..... nemde? Urak. Ha, indulás üriteni! üritsük kukánkat a jó szélre, ámbár fújjon az keletről nyugatra. /Hevet/ Csak jó erős legyen, hogy a hetven dollárból megspórolhassuk az útiköltséget. SZEMETES Szemét. ÚRVEZETŐ /sértetten és szúrósan ránéz/ Mi? SZEMETES ...mondom, szemét az volt ma elég. ÚRVEZETŐ Ma? Mit szóltok akkor majd holnap? /Rejtélyesen nevet/