A tizennyolcasok; Q 5970
- 19 Ën elmultam 5o éves, az életnek egyetlen célja számomra, hogy Téged emberré neveljelek. Araiért érdemes élnem, azt mind Te jelented nekem... Bem akarlak elveszíteni, értsd meg! Munkásasszony vagyok, az apád is csak 8 osztályt végzett, nincs Iskolázottságunk, rád áldoztuk mindent, arait kerestünk, gyüjtöttünk, összehoztunk... Azt hiszed, nefc utaztunk volna külföldre minden évben, nem vettünk volna meg mindent, amit megkívántunk, ha te nem lettél volna? Szerencsére egyikünk sem nagyigényű, aeem apád, •r sem én. Nem szmrehányásképen mondom, hogy minden teérted történt... de az életünket, az életünk értélmét nem rombolhatod le, azzal, hogy a szüleid ellen fordulsz.... Apa: Most már tudod a véleményünket... Ennek megfelelően viselkedj! Karesz: Anya! Te mondtad, nem akarsz szemrehányást tenni... Akkor miért mondtad el nekem mindezt^ Azt hiszed, azt hiszitek, én/ nem tudom, hogy milyen áldozatok árán neveltetek? De én csak annyit kérek: lássátok be végre, hogy elmultam 18 éves, hogy nem réngatthattok már а kedvetek szerint, hogy egy kis önállóságot akarok! Nem tudom, miért jelent ez rögtön szembefordulást Veletek? Engedjétek végre, hogy az én életemet én éljem, és ne Tit! Hogy az /legyek végre, aki akarok lenni, hogy ugy osszam be az időmet, ahogyan nekem tetszik, hogyha egy perccel később jövök haza az Ígértnél, ne csináljatok balhét, hogy azzal barátkozzam, akivel én akarok, hogy én határozzam meg, hogy továbbtanulok-e vagy sem! Apa: Hát erre raegyki ez a vita? A továbbtanulásról van szó? Nem akarsz egyetemre menni, mi? Hát azt hiszed fiatalúr, hogy nekünk teszel szívességet? Ahelyett, hogy megköszönnéd, hogy még 5 évig hajlandók vágunk eltartani, tandijat fizetni, etetni? Nem szégyelled magad?
