Halálra ítéltek; Q 5968
70 Marcsu: SàOlî Marcsu ï Katus: Mária: Marcsu: Mária: Marcsu: Mária: Marcsu: Mária: Marosu: Saci: Elmegy velük ./send van. iái 11 dny áj an Sacit nézik,/ Hát idejuttattál bennünket.Mi? Te sfcemét! Te átok! Én? Talán nem Kasia müvet ez? Talán véletlen,hogy éppen mi,soirányak,erősek egy halomra hányva idekerültünk? Marosu! Hallgass! Igazat beszél.Mindent neki köszönhetünk. Mindent ! Kenyeret loptál,a ruháinkat mostad és most kivégeztetsz bennünket. Kasia bosszúja.Megmondta előre: "Még sajnálni fogjátok." És most sajnáljuk.Miattad,te ringyó! De most elég. /Nekiesnek Sacinak mindnyájan.Kángatják,ütik,tépk./ Nem döglünk meg veled .Miattad. Élni akarok! Érted? я±я Élni! Te átkozott! Átkozott szemét! /Hirtelen elengedik Sacit.A távolba figyélnek. Meszsziről ágyúdörej. Saci föltápászkodik a földről.Az ajtóhoz támolyog,Kinéz.Aztán visszafordul,hátát a falnak támasztja és nézi a lányokat./ Az oroszok...Az orosz ágyuk! /А szinpad egyre világosabb lesz,az ágyúzás erősödik. A lányok kitárt karral,mozdulatlanul állnak a fényben, Aztán hirtelen sötét.Egy halk,regsegő német induló