Halálra ítéltek; Q 5968

6 megüti azt a testet... Coraí És könyörögtek nekik és a festett ujjaik végét Csókolgatták. .. Kasia: Ha én markolh tnék az arany hajába! Haj én nyírhatnám kopaszra a fejét! Én vagdoshatnék ollómmal a lába közt! Tekla: Már megint álmodozol,Aasia! Cora: És aztán újra csak bajba kerülsz miatta. Tekla: /arra néz,amerre a lányok távoztak/ Elkészültek! Cora: /^önmaguknak vezényelve/ Loss! /De nem mennek el.bjönnek a lányok.Ők nézik Őket. Cora, és Tekla kárörvendőn,elégtétellel,

Äaeia vágyódón.Aztán kimennek arra, asemerrol a lányok be jöttek.A lányokról eltűnt a jó ruha,rongyok lógnak a testükön, a fejük kopasz,/ Saci: Az ember él egy városban.Szülei vannak és lakása. Az idősebbek dolgoznak,a fiatalok iskolába járnak. Az ember azt hiszi ez az élet,Aztán házakba hajtják őket,amiknek beszögetik az ablakát,aztán vagonba, minek beszögezik az ajtaját.Megkezdődik az utazás. Egy tizennégyes katonatiszt a kitüntetéseiről tart előadást,szerinte igazságtalanság történik vele, egy anya vizért könyörög a gyereké® k,bácsikád,ki születésnapodra tortát szokott süttetni,elveszti az eszét s ordit.nagyszüleid,a szemérmes öregek most előtted kénytelenek végezni a dolgukat.De ez még nem