Halálra ítéltek; Q 5968

59 A zene időnként elnyomja a tiszt szavait./ ílémet tiszt: /kissé izgatott.de katonás hangon/ Uraim! Hendkivtili eseményeket kell közölnöm önökkel, zek az események nem lepnek meg benn inét.hiszen az utóbbi időben az egyre változó hadihelyzet...De természetesen ez sem rögtön...Nem! Arról szó sincs...Még néhány hét...De néhány nap feltétlen... S mi ebben a rendkívül nehéz időszakban is... Német tisztekhez méltón... /А hangszóró hirtelen recsegni kezd,a zene elhallgat.A tiszt közvetlen,csevefeő hangon folytatja./ Hiszen eddig se magunkért tettük,nem anyagi haszonért.

Wem a kényelmes beosztásért.Mennyi áldozatot kellett vállalnunk,magunknak,a családunknak! Az én feleségem Í3 menekülni kényt len Weisvasserből, a bútorainkat ott hagyta.Azt irja az orosz ikon,amit Odesszából küldtem neki,és a holland tekeasztalka elveszett... /Előhúzza a levelet./ Most irja.Paig milyen bájos kis bútordarab volt az az asztalka. Intarziás! Szörnyű idő! /Zene újra felharsan,A tiszt ordítani kezd./ De mi a birodalomért !...Továbbra is tiszti eskünkhöz hiven... Mintha semmi s m történt volna. ..%p ugy mint eddig... Sőt, nagyobb fegyelemmel!.. Vasfegyelemmel!...Mintha semmi sem történt volna!... Az utolsó pillatnatig... /А szinpad hirtelen elsötétül.A zene tovább harsog, majd a hangszóró recsegni kezd és csend lesz.Az újra kivilágosddó színpadon a lányokat látjuk./