Halálra ítéltek; Q 5968

51 /Fények a tetőn.A tet<? már csak egyetlen emberalak, aki éppen a tetőgerinc másik oldalára akar jutni. Gépfegyver kattogás.Majd csend és sötét./ Német tiszt: /nem létező táncosnőjével a karjáb

an,keringőzé

s közben/ Maga titkol előttem valamit,

Lisle !...Maga nem őszinte énhozzám! • mondtam neki. És ő? - Ha hallgatok,megvan az okom rá. - Kicsi Lisle! Drága kicsi Lisle! /Sóhajt/ Olyan nehéz m szivem. Marcsu: Itt vannak az emberek! Itt vannak a gyengéd nők,kemény férfiak.Nem állatok! Nem sátán,ők szelektálnak bennünket,ők vezénylik a tüzet ránk.Ők itt vannak!... Csak Izrael Istene nincs sehol. /yény világítja meg a tetőt.Agsrinc mögül ,középen, már csak egyetlen meztelen fear nyúlik ki,szétterpesztett ujjakkal.Gépfegyvertüz.A kar lassan lehúzódik,eltűnik. Csend. A tető sötétbe borul.Lassú,komor zene.Sok fogoly jön be.először laza,rendetlen oszlopban húzódnak el a szinpad teljes szélességében,aztán csoportokra oszlanak.Jobboldalt a legszélső csoport Marcsuéké. Balról Baba jön,sorra odalép az idegen foglyok csoportjaihoz,/ Baba: /nagyon köznapi hangon beszél,csak valami enyhe révültség jelzi,hogy idegei fölmondták a szolgálatot/ Nem találtatok egy darab kenyeret,lányok? Ilyen egész kis darab volt... /Mutatja/ Itt kellene neki lenni