Halálra ítéltek; Q 5968

29 /csendesen/ Sose hősködtem.Lehet,hogy élnek hősök valahol.Fegyvereket rejtegetnek»leveleket csempésznek,lázadást terveznek,kínzásokat állnak ki,Én nem tartozom közéjük.Tul gyenge vagyok én ahhoz.Látod, még az is igaz,hogy a gyerekbarakba heverészni tfárok,néha kenyeret is adok nekik,igaz,

de mindig végigdőlök az ágyon,ha beszököm hozzájuk.

Lusta,haszontalan lány vagyok én,igazad van.Az életemet is túlontúl szeretem.Meg mindazt,ami hozzántartozik az életemhez. Béládul az emlékeimet.Mert itt már az ember életéhez nem is igen tartozik.Nagyanyám emléke,nagyapám emléke és anyukáé,Azoké,akik téged nem érdekelnek.Akiket ti,a saját érdeketek szemelőtt tartásával,igaz,hogy életveszélyes fenyegetésektől kényszerítve,de ugyebár mégis csak eltüzeltetek. /Hirtelen vad kiabálással/ Hát nőijön a hullák tornya égig! Dőljön rátok! Borítsa el,rohassza meg a világot! Én nem cipelem, én nem szortírozom őket,Csak ballagjatok ti velük, csak vetkőztessétek őket,verjétek ki az arany fogaikat,gyűjtsétek a Iá Lageráltesték böröhdjeibe»törjétek a csontjaikat apróra.A kapuk élőt,a rakodókon 4lár ott állnak,akik majd titeket fognak vetkőztetni, égetni,törni.Zsidó a zsidót!...Én nemet mondok erre! Mig élek,mig ki tudom nyitni a számat azt moniom: Nem! Nem! Nem! /Saci határozott léptekkel kimegy.Foglyok vonulnak be rendezett raenetoszlopokban.Kisebb csoportokba