Halálra ítéltek; Q 5968

24 Saci: Különben se minden nap mondok le róla. Marosu: Igen.Tudom...Csak erről nem akartam beszélni...Van ugy.hogy egy egész adagot tudsz neki adni.... Saái: Hát nem irtó szerencse? Marcsu: /gúnyosan/ De! El vagyok ragadtatva a"szerencsédtől" . Nem szégyelled magad? Nem sül ki a szemed? Te aljas! Saci: Megörültél? Marcsu: Én? Én őrültem meg? Lány vagy .úgyszólván gyerek. Szakadatlan a mamádról regélsz nekem,meg a nagyszüleidről.Meg hogy téged nem érdekel más és közben...Közben ezzel a Kasiával... Saci: Mi van Kasiával? Marcsu: Mindenki jól tudja mi van vele,Ismerik ezt a vén disznót! Tudják,hogy mi* az ára annak,ha Kasia kenyeret ad egy fiatal lánynak. Saci: Igaz.itengeteget beszél,és milyen unalmasan... Marcsu: Beszél?... /Fuldokolva az indulattól/ Te! Te! Te! /Megfogja Saci karját és más hangon,szinte könyörögve/ Mondd,hogyan adhattad oda magad neki? A tiszta melleid,a fiatal derekad,hasad? Hogyan tudsz lefeküdni ezzel a förtelemmel,ezzel a gyalázattal,egy darab kenyérért? Saci: Marosu! Marosu: Kurva! Kurva! Kurva! /В-jön Cora./ Cora: /Sacihoz/ Tel /Kifelé mutat./ Loss! /Saci csak