Halálra ítéltek; Q 5968

17 /Kimegy balra,

Cora értetlenül bámul utána,Aztán újra jobbra fordul,amerre Saci eltűnt.Hatalmas lendülettel, nagy léptekkel utána rohan.Mig léptei végigdübörögnek a színpadon,minden elsötétül körülötte.Finom lassú keringőzene indul és tart a következő monológ alatt. A baloldalon,a rivaldához közel,csinos,rokonszenves fiatal német tisztet látunk állni,kissé félre forditott fej jel, fáradt mozdul at okkal, fehér kesztyűt huz a kezéfe./ Német tiszt: Toltajlás,gynu,leleplezés,

h bűnös büntetése,féltémég kenység,harag,szerelem is...Az embereknek,nem tudora, hová kell jutniok,hogy el ne játsszák a maguk kis játékait.Pedig ez a környezet már cseppet sem alkalmas semmiféle megelőző lét folytatására.Blokkok,kerítések, lámpások, őrtornyok, ó tv ar, tetű,hasmenés. Én természetesen tudtam hová kearölök.Mikor idehelyeztek, gondosan vigyáztam arra,hogy még apró külsőségekkel is s égit sem az európai ethos megóvását »legalább önmagamban.Két doboz kesztyűt hoztam,másfél tucat inget, a feleségem kefét osomagolt be,kettőt a cipőimhez,kettőt a ruhámhoz s külön kis kefét a sapkám számára.Kis bajtársnőm,^riederika kicsomagolás közben meg is fegyezte: "Most már értem,hogy ön mitől olyan nett,kapitány!" Pedig amit teszek,nem magamért teszem. A birodalomért !.. ,A háború nekünk mindenki másnál több áldozatba kerül, zért is gyűlölöm a haszonlesőket,a piszokban vájkálókat,a szadista disznókat,kik