Idegen képzelet szolgája; Q 5966

59 ÉVA: ARTÚR: Mert rövid -í szoknyám. tiki ARTÚR: ÉVA: ARTÚR: Tévőd.... azért kell szégyenkeznie mert a világon van • Jobb lett volna ha meg se születik, minthogy nekem tudomást kell vcnnm arról, hogy egyáltalában van... Maga mit gondol mégis minek született... minek jött ebbe a gyárba? Hogy nekem gondokat okozzon? /: kezével lágyan átnyúl az asztalon és megfogja a férfi kezét :/ Kérem.... kérem ne dühösitse fel magát.. /: ijedten visszahúzza a kezét:/ Hogy beszél velem? Meg kell itt őrülni..... Még maga nyugtat engem? Hogy én ne akkor legyek dühös, amikor akarok? Leint? Ha a tisztesség egy kis szikrája maradt magában akkor most könnyezik, izgu3, zsebkendőjét tépi, kegyelemért 1 önyörög, mert ilyenkor ez illik elvtársnő..... A jegyzőkönyvbe enyhitő körülményeket kell bevennem.. ígérem, hogy jó kislány leszek, ha nem kinoz sokáig.. Magában eldöntötte már régen, hogy kirúg az állásomból, nincs is sok idője, ne kívánja hogy megjátsszam magam. A maga egész ügye nem öröm nekem. Kényelmetlenedet okozott. A fiam menyasszonya..• és tolvaj! Ez nekem presztízs veszteség, ami a maga pusztulásával egyenlő . De kezdjük el végre.... Felkészült? ÉVA: Mire? Ja? Csak most kezdjük? Tessék ARTÚR: Beismeri a lopást? ÉVA: Beismerem, hogy szab^lytalanságot csináltam. ARTÚR: Bűnösnek érzi magát? ÉVA: Nem.