Idegen képzelet szolgája; Q 5966

MÁRTA: Na csakhogy magadhoz tértél már.... elterültél abban a fotelben mint a Pó sikság gyere segits vetkőzni apukám, mert most fogsz valójában megismerkedni Firenze szépségeivel. ARTÚR: Gyönyörű szobrok és festmények vannak itt... olyan a város mint egy vitrin. MÁRTA: Na hallod, ahol évszázadok óta olyan modellek szaladgálnak mint én.... gyere már... kapcsold ki az övemet.... ARTÚR: /: lomhán feláll, hátulról átkarolja a lányt és a nyakát csókolja. / MÁRTA: /: doromboló тасзка módjóra simul:/ Csak azt tudnám, hol jár az a buta fejed, mikor itt vagy velem.... tudod, hogy illetlenül viselkedsz? ARTÚR: Tulajdonképen rád gondoltam.... arra, hogy mit kezdenék veled, ha te követtél volna el valami nagy bűnt ellenem. MÁRTA: Fékezd a képzeleted édes.... maradj annál, amit megfoghatsz szeretem ezeket a szűk szoknyákat.... Érzed? z itt a nadrágom vonala..... kis nadrágot viselek, ebben olyan friss, ruganyos a fenekem na ne félj tőle.... szemérmes vagy? ARTÚR: /: lekapcsolja az övet:/ Mihek rajtad ez a szij? Vaetag éles kövek diszitik..... MÁRTA: ó ennek sokféle rendeltetése van. A pénzes pacákok nagyrésze átélte a háborút. Ezek sokszor megvadulnak, ha valami szép kerül a kezük közé. Ellenállhatatlan vágyat éreznek a pusztitásra. Ilyenkor több pénzt Ígérnek és én megengedem hogy elfenekeljenek. Cézár is sokszor van ilyen hangulatban. ... jól jövedelmez.... nézz körül*.•• ARTÚR: /: suhogtatja a szijat:/ be ez nagyon fáj, nem?