Az ismeretlen színmű; Q 5962

76. Kovács: Mi az, amivel igy megragadja az embereket?... Én is naponta hallom a nevét,de senki se tudja pontosan megfogalmazni. Kovacsné: Kérdezgettem felőle,de csak általánosságokat mondamik: " E

c^szerü ember, mindenkivel egyformán bánik, ne® vag fel..." Ilyeneket va^y ehhez hasonlókat. Kovács: -^rctekea 1..... • Kovacsn: Azért mondom: A na^yazájuakkal ne törődj I Persze kxmx te egészen ims vagy, ellened másért a skáládnak. Kovács: Miért ? Kovacsné: Te a szemük lattara, fokró/, fokra küzdötted fel magad. Több az iri^gred is,mert nala szerencséről beszéltek és azzal megnyugtattak önma

uukat,ce te Kovács» a®it én tettem,maa is megtehette volna, mindenki előtt nyitva áll az ut. Kovacsné: Minden cselekedetedet kritizálják és törtetőnek tartanak. Kovács: Hát igen.... .Való ban érvényesülni a*cartam,de ezért én becsületesen megdolgoztam. Kovacsné: Tudom. Kezdettől fogva figyeltelek,pedig amikor melléd kerültem, nekem is duruzsoltak,hogy nehéz lesz veled. Kovács: Mit kifogásoltak? Kovacsné: Mindent, de én rájöttem,hogy semmi sem i^az. Lattay hogy hiszed azt,aiíiit csinálsz... Fontos esetekben órakkal előbb bejöttél és sokszor éjjeleken at bennmaradtál. Kovács: hajtam kivül,ki tette meg ? Kovacsné: üenki,de rad egyre jobban haragudtak. Mindenütt x azt sustorogtak,hogy a holttestükön at akarsz feljutni. Kovács: Ez már mégis sok i Kovacsné: Egy pillanatig se zavarjon, üsináld a dolgod,akarmit