Összeomló világ; Q 5959
31 Ötödik lejeze t " /А Bzinen iéter, Miklós és András. Egy pillanatig csend ven. Mindhármon az ajtóra néznek, amelyen anyjuk távozott,/ /lejét csóválja/ Ne n kellett volna, ne® kollett volna szólni. András, anifc mondtál az i L Jnz, do olszoraoritó. Horn kellett volna elmondani. Elrontod ezt a szép ünnepet. • iért ? Beszélni kell orrol. Most együtt va;, unk. Jobb, ha ezt tisztázzuk. Nem lehetünk annyira szentimentáiisak, * ^ hogy nem merjünk szembe nézni a tényekkel. Mond meg végre, hogy mire gondolsz l » Asztalra a lapot. Játszunk nyilt kártyákkal. Jó, hát akkor megmondom, pedig arra gondoltam, hogy erről csak akkor beszélek, ha Gyuri és Lajos is itt lesz. Gyurira ne számíts, sokat ivott, Lajos mog ki tudja, iáikor jön. ( Igáéi. Egyszóval, röviden arról van szó, hogy apámék at rá kell beszélni, hogy adják el a házat. Gosem teszi meg. / Ismétlem rá koll beszélni, hogy adják el n házat. Nekem nem kell belőle egy fillér sem. Azt hiszem, nektek sem. Tegyék bankba és éljenek belőle kedvük szerint. Lakjanak nálam, nálad, meg nálad, vagy Gyuri knál va, y a Leonéknál, ahol akarnak és emeddig akarnak egynél inkni. De értsétek meg, akkor nem lesznek egyedül, пса íogják lusni a postát, irfcunk-e, meg hogy mikor jövünk látogatóba, meg nem fognak rettegni, hogy mi lesz, ha rugóutogssónok, hn orvosért kell szaladni, ha főzni, mosni, takaritani
