A nagy regény; Q 5957

• 67 III. felvonás, A szín néhány héttel később ugyanak. A változás csak annyi, hpgy a későbuiek során átmenetileg balra fent majd megvilágosodik egyjtxx Íróasztal, mögötte ^erabek, előtte a kissé megviselt Radn y ÜL. Ez a kép később eltűnik, és ismét csak a Radnay-villa hallját látjuk, A felvonás kezdetén Tibor, Valér, Komor és Villáin beszélgetnek, Jerabekék megjelené e után a két c>oport beszélegétése egymást váltva hallható• Valér: Ha jól számítjuk, utoljára Artúr bácsi a Hungáriában látta az öreget*, talán «olt pénteken. Azt mondja, hogy ross

зМж bőrben van. Tibor: Rossz bőrhun ! Számit is az nála ? Valér: Ismerheted. Igenis számit, fontosán azt jelenti: nine pénze. Tibor: Miből volna ? Komort Artúr adott nekel valamit, éhen csak nem hal. Tibor: Mennyit ? Végül majd engem rohannak roog a bono Ideal. Komor: Én figyelmeztettem Artúrt, hogy nem vállaltok ppátoUnk kért felelősséget, de azt mondta, ne törődjék vele, ez kettőjük dolaa. Tibor: Csakis az övék. Komor: Igazat megvallva én is adtam már neki. Villám: Én is. Komor: Valamit tenni kell, nem mehet igj a végtelenségig. Azt se tudjuk, hogy hol lakik. Valér: Talán с Söven

Ik• Tibor: Ti ne féltsétek. Azt hallom, valami uj kéziratokkal házal, akkor pedig nyilván lakik is valahol, Valér: Valaki nyilván a szárnyai alá vette. Talán Lola néni. Az lesz a vége, hogy megnősül. Akkor lessünk nagy bajban. Tábor: Miért ? Az már nem számit. Valér: A jogi problémák még egy hitvessel, avagy özveggyel