A nagy regény; Q 5957

- 63 Badnay: Akárhová.itt mégsem maradhatunk. Ilona: Nem akarok é elmenni. Őrültség. usak tul fár dt vagyok, gyenge, hogy védekezzem. /Badnay csókolgatja/ Badnay: Velem kell jönnöd. Te értesz meg egyedül. Elragadlak a szürke nyárspolgári létből a másik világba. A költészetet, a szint, a szellemet, az érdekességet hozom el az életedbe, a fényt, amiért élnük, a bakfiskori ábrándok feltámadását, ^ellettem a valóság fölé emelkedhetsz, tudod, te értesz meg egyedül., A nagyregényt is te sejtetted meg. Ha eljössz velem, a regényemben halhatatlanná teszlek. Múzsám leszel. Ilona: 4 ellöki / Elképzelhetetlen őrültség. A férjem apjával. A gyermekeim nagyapjával. Görög tragédiákba való szituáció. Elkéstél. Negyven évet késtél és én még nem is vagyok negyven éves. Badnay: Semmi sem fontos, ha te szeretsz, Ilona ! Soha senkit nem szerettem igy. Ez az élet beteljesülése. Ilona: Okosnak kell lennünk, ^em'Bossz szói Tisztességesnek. Badnay: ue szeretsz ? Ilona: /szünet után/ Nem. Irtózom mindentől, ami természetellenes. Badnay: /letérdel/ Megvetsz ? Ilona: Ugyan, apuka ! Mire valók ezek a régimódi pózok, Badnay: /felkel, a térdét porolgatja / Igazad van. Ilona: Mit képzel apuka ? Viszonyt akar kezdeni a saját menyével. Szedje össze magát. veszíthetjük el a fejünket. Elmúlt, elmult• ftadnay: ^szégyenlősen/ ^e azért ugye nem mondasz meg a férjednek. Ilona: Megbolondultam ? Elegem volt a botrányokból. Badnay: /visszaül az asztalhoz/ Bégen legalább párbaj

оzM lehetett, ^e ma már azt sem lehet. Elmúlt, lmult. Jaj ! Javállam. A derekam. Belémállt a teurna. Ettől a heves mozgástól. Hol van Juliska, ő meg tudja masszírozni. , <Mo l . Ilona : Juliska elszökött a sokadalomtról. Majd én meg maszirozom. / Badnai) mögé áll és masszirozza a vállát/