A nagy regény; Q 5957

- 43 mindenkit kötelezne, Haladó hagyományaink feltámasztása közös kötelességünk. Papa pedig haladó hagyomány, u Jerabekí alóban, haladó hagyományainkat állandóan életbentart jnk, de nem igy, Villám: Hát igen, ez sajnos szofizmus. Mihelyt él valaki, nem lehet többé hagyomány. Hajaj, de mennyire nem lehet. Milyen egyszerű lenne az irodalmi élet, ha csak halottaink volnának. Nagy halottaink. Van elég bajunk az élőkkel, túlzás, hogy a halottak is újra helyet kérjenek. Valér: Mit számit nektek egy ember ? Villám : Hát egy embernek még éppen helyet tudunk szoritani. Nézd, Jerábek elvtárs, én beszéltem már néhány régi baráttal, Ajkai is támogatná Gazsi bácai kérvéhyét, ha a rehabilitációját kérné. Szerintem a Jogi csűrés csavarásnak nem lehet akadálya az erkölcsi rehabilitációnak. Villám: Jogi, hanem orvosi értelemben gondoltam. Ahogyan egy beteg embert munkaképesnek nyilvánítanak, úgy kellene Gazsi bácsit élővé nyilvánítani. Radnay: Bánom is én, csináljatok amit akartok, én dolgozni szeretnék, ha nyugalmam lenne. Nagyon köszönöm, hogy támogattok, édes öcséim, annak a gézengúz Ajkainak is, de miért nem Jön már el. ^ilyen kedves fiu volt, csak a kritikát nem birta. ф Jól meg nem marom néhányszor, soha nem lett volna épkézláb költő belőle. valér: /Villámhoz/ Viszontszolgálatra természetesen készek vagyunk. Villám: %yan, csak nem képzeled ? Egyébként szeretnék majd veled beszélni. Heddig maradsz ? Valér

î Maradok. Villám: Hetyey Hédivel találkoztam t gnap este, az előadóestje volt. Csodálatosan szavalta a Hóesésben-t. Kár, hogy Gazsi bácsi nem tudott eljönni. Valér: Amig nincs az ügye rendben, aduig csak itthon