A nagy regény; Q 5957
lun ó сей, ridre gffliolofc ? vibor • -•ч.а.уоя la értem« özegóny -Ipukal ia-IÜ .a íku tucia sági komplexus ftlaOKta* Boldizsár igazén kitűnő m. állapításokat tett erről» özerofcnóu, ha látra, hog; mi, as utókor hogyan unkJr kódunk as ö balhatatlanságáii* /Csöngetnek» ïibor megmozdul, hogy ajtót nylonon./ Villám ьг természetes, Ilyen nagy 1 iró ! Ilona» ikig-.d,Juliska mär megy» /Kivágódik az ojt* erős léghuzat* süvit át a szobán, Juliska, a házvezetőnő keréstvetósek közepette átrohan a s sinon«/ ) Julisk&s lirais, Toromtom ! a szerkesztő ur, ^tt. az ajtóban» Visszajött« Jêltôaaadt» к kockás ruhájában, amiben a kórháziba vitték« wsodu törtónt! / kirohan«/ kiált '"ind* /felugrálnak/ Juliska! *egőrult« Juliska ! /Belép i-adaay Csémpóx>* woencL. Döbbenten, majd firtatva nézegetik a kísértetet« S» Mr, ötven éves, ahogyan a káp megörökítette* Heg. ven óv előtti, tehát majdan mai elageaei val öltözött férfi»/ üdnayt Übori Te vagy az én Tibor fi-r,» ö ? : a r/ienyen. ssíga, öreg cimbora Î Hs esek az urak ? 0Шт válaszolnak, lassan elhúzódnak a szoba m slk sarkába»/ kadnay» "a, hát mm mondom, kicsit valószínűtlen helyzet» Ilyesmit is csak az irodalom teremthet« Je azért vagyok én iru! /Virághoz ős Villámhoz/ Nos uraira, önöket nem ismerem, haosak rövidna ógos korukból nem, a gyerekszobából. /Virág elhárító mozdulatot tesz/ f ost tanúi voltak a nagy irodalmi pillanatnak, saint Äamlet meglátja atyja szeli, nét. *ersze nekem semmi elszuol» aivaióa a család %та1, mm ezért jöttem viossa« Na ! üamlet ecsétn, szólj mar egy szót« vagy te, drága kis lányom! x ielyec asszonykának látszol, —J t 1f«aim TT - • » л «к«-.-,» « .о . . . . Virág: Persze ez valami tréfa, ^eu^fratás, bár ez ma már irodai i körökben is szerfölött ritka, A derék, humortalan hivatalnokok idejét éljük.
