A nagy regény; Q 5957

- 35 Juliska: /kintről/ Tessék ? Radnay: Juliskám, galambom ! hozsák még a koffert г Juliskái /feintről/ Nem. *** Radnay: Akkor ma sem tudok olgozni. Megint egy nap. Ez igy megy három lie te. %» ünnepelni jöttem én, nem szerepelni, hanem dolgozni. Juliska: /bejön, Tibor elmegy/ Régen koffer nélkül is udott dolgozni a szerkesztő ur. Äadnay: Hát a vége most is az lesz. őze id le, Juliskám ezt vesz аг asztalt, 'íegpróbaiom. / A könyvespolcról papirt, tollat зашк elő, közben Juliska leszedi az asztalt./ A

4e zavarjatok. Borzasztó. Iz maga az idegbaj. A kavóházban solia nem zavart serami. A feleségem tisztességes polgári lakásában pedig minden idegesített, fie most ugyanígy vagyok. " végén még alkotóházba vonulok alkotni. Juliska: Az lenne a legokosabb. Radnay: Te is azt gondolod ? Juliska: A szegény nagyságos asszony mindig azt mondta, hogy a szerkesztő urat muszáj szeretni, de csak messziről. ua itt van, csak egy hisztérikus, követem alássan, pojáca ugrál a szerkesztő úr ruhájában. Éadaay: t

íeked is ezt mondta ? 15e hiszen én mindig iparkodtam alkalmazkodni. Juliska: Tudja is a szerkesztő ur, mi az ulk-lmazkodás ! Élt volna tizenöt évig társbérletben a Lure г Hugóval. A szerkesztő ur jókor halt meg. Akkor még olyan békeféle volt. jókor támadt fel, most megint olyan békeféle van. Ha az ember Kimegy a piacra, néha még meg is nagysugázzák. Radnay: Téged, Juliska ? Na ez derék. Juliska: A múltkor az öreg Kékai-árenaer Méltóságával, mert ma isac ugy hivatja magát, találkoztam a csarnokban, %-yütt kerüstünk tojást. Hát az egyik helyen azt kérdezi tőlem a kofa. Nagy-