A nagy regény; Q 5957

Radnay; Csak Ï telekköny wezető. A többi; legenda, nem is én költöttem, Nagyon derék ember volt, haragudott is, mikor Írásra adtam a fejem /jobban iiaragudott, mintha törvényszéki elnök lett volna. Tibor rá emlékeztet, jÜszen nem lehet mindenkiből zseni, még csak nagy művész sem, szerencsére. Ugye, Artúr ? Figyelsz 1 Ко kai: Hagyj békén ! Kopogok ! Radney: / a közönséghez / A hivatástudatnál nincs nyugtatlanitóbb« A tudós, az orvos, а gazda, a pap biztos lehet benne, hogy az embe­riség javára munkálkodik. miben lehet biztos a művész ? Még ön­magában sem, soha nem tudhatja, hogy valóban hivatott-e fontos dol­gok kifejezésére, vagy csak önmagot csalja. Még ha sikeres, akkor sem tudhatja, hogy sikerét a művészet halhatatlan lényegével, vagy mulandó anyagával érte-e el. Azután meg szüksége van-e a világnak arra, hogy a művész к mondja a fontos dolgokat ? Hátha csak baj szármáik belőle. Lám, a Biblia, vagy a kommunista Kiáltván hogy felkavarták a világot, mennyi vér folyt ellenük és értük, pedig mindegyiket az emberiség javára szövegezték. Meg elgondolni is ret­ust tontő, hogy amit leirt um, araérfc aás emberek tiz vagy száz évükkel később bunkóként forgatják egymás ellen. Tibor: Ugyan ! Apuka soha sem irt olyasmit. Radnay» ér-e valamit a művészetem, ha sem érte, sem ellene nem kavartam fel a lelkeket. Művészet-e, amiért senki mm rohant a tűzbe J és nem durrantó ta fejbu magát. Goethe legalább olyasmit irt, amivel megindította az öngyilkosságok és a szentimentális regények járványát. Appen a werther esete bizonyltja, hogy mennyi baj támad­hat még egy ártatlan irodalmi pózból is. A középszer sem kavar fel, csalt elszórakoztat vagy elaltat, de kinek lehet célja a középszer ? Valér» Egyre inkább rúd .amerek, papa. Mindert csekélységnek ilyen nagy feneket kerítesz. a h à к Radnay: 1-z at irodalom, a fontosság <Ъз£к£Ь&* Talán ezé t hissera azt is, hogy meg kell írnom a nagyregényt, állandó hiányérzet kény­szotit az Írásra. Az а 3« tét folt, ott a magyar nagyregény helyén,

Next

/
Oldalképek
Tartalom