A nagy regény; Q 5957

- 3 hogy van ez. Mint az ő idejében mondták volna, proteusi egyéniség volt, egy kicsit ebben Goethére emlékeztetett, hnnyit én is foglalkoztam vele. Virág

î Mindig kibújik magából az egykori irodalomtörténész. Ilona: Végül is muzeumőr lett belőlem, /körül, majd l'iborra mutat/ Csakhogy ebben a múzeumban ma már csak az az arckép és ez a nagy bábu eredeti. Virág: ge jó, hogy a muzeumot eszembe juttatta. Nem érdeklődött még az Irodalmi Muzeum ? Jó volna egy kis kiállitást re é deztetni velük az évfordulóra. Tibor» Még nem szóltak, mi pedig mégsem mehetünk hozzájuk az ötlettel, italán ha közvetett uton ч 4. г-'Лч Komor: Áh, elég most ez az emléktábla. Végtére is elég' nagy most Gazsi népszerűsége, -^lő iró nem versenyezhet vele. Tele vannak a boltok a könyveivel. Tibor» Hiszen éppen ez a baj. ^apásból fel tudnék sorolni két tucat klasszikust, akiknek azonnal elkapkodják a könyveit. ^ aj no s apa könyveivel alighanem túl gyorsan töltötték fel a piaw l|4 f АЛА/Ч nf IciXüut. ». cot és most nem megQA erég^>ycn?san. Megállt. ^ppen jól jött ez az évforduló, egy kicsit felkavarja az állóvizet. Most majd minaen tói elfogy, és jöhet а kritikai kiadás. Azért is nem jelent meg ше£, csak a versekötet. Hona: Milyen vékony kis kötet. Ы ösodálatos minden verse, talán azért, mert ilyen keveset irt. Tibor: Na és a monográfia. Virág: Az én monográfiák. Persze nem készült el az évfordulóra, a kiadók mindig elkésnek, ^edig agrárt nem engedtem, hogy a versek elé betegyék az erről szóló tanulmányomat. Villám: Mindez nem sokat hoz most a konyhára. Tibor: Mit számit az anyagi siker. Ilona is, én is